Karvaly Gyula: Takarék (Kiskunfélegyháza)

 

Kiskunfélegyháza, Katona József utca

A szecesszió Magyarországon rendkívül divatossá vált. Nemcsak a középületek (városházák, Postatakarékpénztár, gimnáziumok, iskolák, templomok) épültek a megtalálni vélt nemzeti stílusban, hanem egyszerű lakóházak is. Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Tiszakécskén szép számmal találni szecessziós stílusban épült lakóházakat. A módosabb polgárok ugyanolyan díszítéssel (majolika, kerámia) illették oromzataikat, mint amilyenek a középületeken is láthatók. Néhol csupán a vakolat állt rendelkezésre dekoratív minták kialakítására, de ebben az esetben is felismerhető a szecessziós jelleg, mint a Karvaly Gyula emelte egykori Takarék épületének esetében, amelynek felső emeletei ma is lakottak. Napjainkra az ilyen megoldású házakról a vakolatdíszeket többnyire leverték. Műemlékké csak keveset avattak.

A szecesszió lakóház-építés terén nem hozott több újítást, mint a korábban uralkodó eklektika. Ugyanúgy vannak szecessziós, mint eklektikus bérpaloták, különösen a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten, Debrecenben és Kaposváron. Miskolcon ilyen a Weidlich-palota. A Kecskeméti Képtár épülete, a Márkus Géza tervezte Cifrapalota is eredetileg lakóház volt több család számára.

A dzsentriréteg számos villát és kastélyt emeltetett, szintén ebben a stílusban. Ilyen volt a Sacelláry-kastély. Építkezéseiknek s egyúttal magának a szecessziós építészetnek is az első világháború vetett véget.

 

Alfons Mucha: litográfiája

 

Gresham Palota, Budapest (Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek alkotása)

 

Tündérpalota, Budapest (Kőrössy Albert Kálmán)

 

Cifrapalota, Kecskemét (Márkus Géza)

 

Az 1910-es bécsi vadászati kiállítás magyar pavilonja

A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy 20. században és napjainkban is a szecesszió fokozatosan, majd egyre tömegesebben a kereskedelmi képzőművészet és a giccs forrásává vált.

A szecesszió kialakulása

A szecesszió fogalma először még nem a művészetben, hanem a 19. századi amerikai történelemben lett ismert, ezzel a jelzővel illették ugyanis az Amerikai Konföderációs Államok kiválását, valamint az ezzel kapcsolatos eszméket és az azokat hirdető személyeket.

Az amerikai polgárháború után megszűnő Konföderációval a kifejezés is kissé feledésbe merült, míg harminc évvel később az európai művészvilág révén újra ismerté nem vált, szinte el is feledtetve korábbi szerepét.

A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).

Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819-1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra az irodalomról, a festészetről, az építészetről, a szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts (magyar nyelven: Művészetek és kézművesség) mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újra felfedezése is.

Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

Egyéb elnevezései

A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. Míg az Osztrák–Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az art nouveau („új művészet”), Nagy-Britanniában pedig a modern style („modern stílus”) volt az elfogadott elnevezés (ma az angoloknál is az art nouveau kifejezés használatos). Németországban a Jugendstil (a müncheni „Jugend”, azaz „Fiatalság” című folyóirat után) és a Wellenstil („hullámstílus”), Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) és a stile Liberty, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el.

Építészet

 

Sagrada Família (tervező: Gaudí)

Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formálták

Forrás:wikipédia